A baktériumot a terhesek 10-30 százaléka hordozza a hüvelyben vagy végbélben. Ez nem kóros, betegséget felnőtteknél nem okoz, és legtöbbször tünetmentes. Az újszülöttek viszont olykor fertőződhetnek a születéskor, ami súlyos és maradandó következményekkel járó szeptikus megbetegedést idézhet elő. Ha semmit nem teszünk ellene, akkor 1000 szülésből 2-3 újszülött születik ilyen betegséggel. Szerencsére ez csak a baktériumot hordozó terhesek a kb. két százaléka. Az 1980-as évek vége óta vannak a világon próbálkozások a fertőzés megelőzésre. Magyarországon kétféle módszer terjedt el. 2005. decembere előtt osztályunkon –az általánosan elterjedt módszer szerint- a rizikócsoportba tartozó terheseknél (idő előtti burokrepedés, koraszülés stb.) szülés alatt antibiotikum adtunk. A jelenlegi eljárás szerint 35-37. héten a hüvelyváladékból tenyésztésre mintát veszünk. A minta alapján meghatározzuk, hogy kinek a hüvelyváladéka tartalmazza a baktériumot. Pozitív lelet esetén az újszülött fertőződésének veszélye huszonötször akkora, mint negatív leletnél. Mivel a baktérium véglegesen nem tüntethető el a szervezetből, így hordozása a várandósság alatt kezelést nem igényel. Fontos viszont tudnunk a jelenlétéről, mivel így a szülés alatt vénás antibiotikum adásával az újszülött fertőződését megakadályozhatjuk. Koraszülésnél, fájások megindulása előtt elfolyt magzatvíz esetében továbbra is adunk antibiotikumot. Bár ez a módszer amerikai adatok szerint nagyobb arányban előzi meg a betegséget, mint a korábbi, még így is csak az esetek 80-95 százaléka gátolható meg. 100 százalékos módszer a tudomány mai állása szerint sajnos nincs. Megszületés után az újszülött fokozott megfigyelése szükséges. Amennyiben a szülés alatt két adag antibiotikumot kapott az édesanyja, és az újszülött tünetmentes, akkor további teendő nincs. Ha a szülés hamarabb lezajlott és a szülőnő nem kapta meg a megfelelő megelőző gyógyszert, akkor az újszülöttől tenyésztésre mintát és vért vesznek. Ennek és a tüneteinek függvényében kap az újszülött antibiotikumot.